A 2023-ban beadott pályázatnak köszönhetően a 7. évfolyam tanulói részt vehettek egy öt napos kiránduláson Erdélyben.

A kirándulást alapos tervezés, felkészülés előzte meg. Az előkészítő órára való felkészüléshez nagy segítséget jelentett a Kárpát-medencei Bakancslista és a Barangoló digitális tartalomtár.

A földrajzi és történelmi vonatkozások megismerése után május 27-én, hétfőn hajnali 4-kor indultunk Erdélybe. A mosdószüneteken kívül az első megállónk Nagyváradon volt, ahol belvárosi sétát tettünk, és megnéztük a Sebes-Körös folyót, mely átszeli Nagyváradot. Volt lehetőségünk arra, hogy megnézhessük a Holnap című szobrot, majd az Ady Endre szobrot is. Megnéztük Nagyvárad épületeit, utcáit. Ezután elindultunk a Királyhágó felé ahol szerpentines részeken mentünk fel. A Király-hágóról csodás tájakat láttunk, ezt nevezik a „Székelyföld kapujának”. 

Több, kevesebb megállóval együtt egy hosszadalmas utazás után 15 óra alatt megérkeztünk Gyergyószentmiklósra, a szálláshelyünkre, ahol a vacsora elfogyasztása után mentünk aludni, mivel nagyon fáradtak voltunk, és másnap egy nagyon izgalmas nap várt ránk.

          Második nap az első megállónk a Békás-szoros volt, ahol 1km-t gyalog tettünk meg. Így sokkal jobban átérezhettük a monumentális sziklák nagyságát.

Aznapi második megállónk a Gyilkos-tónál volt, ahol egy kisebb túra után elérkeztünk egy kilátóhoz, ahonnan az egész tavat be lehetett látni. Az idegenvezetőnk sokat mesélt a tó kialakulásáról és a hozzá tartozó mondát is bemutatta nekünk. Ez utóbbit már jól ismertük, hiszen az előkészítő órákon ezt is alkalmunk volt megismerni.

Gyergyószárhegyen megtekintettük a Lázár kastélyt, majd találkoztunk a Bethlen Gábor Iskola tanulóival és sok nevetés mellett vetélkedtünk egy kicsit. Az utolsó megállónk Gyergyószentmiklóson volt, ahol megnéztük a Tarisznyás Márton Múzeumot, ezután az örmény katolikus templomot is.       

Útban a templom felé a Salamon Ernő Magyar Tannyelvű Gimnáziumba is ellátogattunk, ahol egy régi osztályterem berendezését néztük meg. Nekünk nem volt annyira izgalmas, mint tanárainknak, ám elcsodálkoztunk azokon, melyeket elmeséltek nekünk, hogy milyen eszközök mire valók. S mivel ebbe az iskolában érettségizett Erőss Zsolt is, emléktermet rendeztek be régi eszközeiből.      

          A harmadik napon esőre ébredtünk. Reggelit követve Szovátára mentünk a Medve-tóhoz ahol csúnyán eláztunk volna, ha nincs nálunk esőkabát vagy esernyő.

Egy tó körüli sétát követve Korondra utazva láthattunk egy igazi sóvágót, aki bemutatta a sótömbök fajtáit, és megmutatta, hogyan lesz a kibányászott sótömbből asztali só, fűszersó, fürdősó és egyéb ilyesmik. Később a híres korondi nagyvásárba mentünk, amely valóban hatalmas volt.

Ezután Farkaslakára vettük az irányt, ahol megemlékeztünk Tamási Áron emlékművénél, azután koszorúztunk, és verset is mondtunk.

A következő megállónk Székelyudvarhely volt, ahol megnéztük a városközpontot és egy fotó múzeumba is betértünk. Sok érdekességet megtudhattunk a helyi történelemről.

 A negyedik napot már izgatottan vártuk, hiszen eddig még nem láttunk medvét, pedig úgy hallottuk, hogy nagyon sok medve van Erdélyben. Tanáraink bíztattak minket, hogy aktívan figyeljünk az ablakon át az erdő mélyére is. Össze is futottunk Sanyival, a medvével, amely nagyon aranyos és szelíd volt. Bár nem szálltunk le a buszról, temérdek fotót posztoltunk az internetre és a szüleinknek a maciról.

Ezen a napon az első megállónk nem más volt, mint a Szent Anna-tó, amely egy krátertó, melynek van egy olyan mondája, hogy aki hozzáér a vízéhez, egy évig biztos nem hal meg. Természetesen első dolgunk a vízben való pancsolás volt. 

Aztán átsétáltunk a túra után a Mohos-tőzegláphoz, ahol sok ritka növényt láthattunk. A székely tájszólású túravezetőnk nagyon humoros volt, így mindenki odafigyelt arra, amiket mondott.

Csíksomlyón voltunk a csíksomlyói kegytemplomban, ahol lehetett imádkozni a Mária szobornál. Kicsit megpihentünk a templomban, elcsendesültünk mi is és a gondolataink is. Sokat hallottunk már erről a templomról, de nem sejtettük, hogy ilyen monumentális és pazar díszítésű.

Ezután az utunk Madéfalvára vezetett, ahol „siculicidiumnak” is nevezett madéfalvi vérengzésben elesettek emlékművénél megemlékeztünk verssel, koszorúzással, majd a Nyerges-tetőre mentünk, ahol megkoszorúztuk a lepsényiek által állított emlékművet. Elmondtunk egy miatyánkot is a hősök emlékére.

          Az ötödik napon korán indultunk haza, de ez nem tántorított meg, hogy több helyre is betérjünk. Az első megállónkon a tordai sóbányába mentünk, mely elképesztő volt számunkra. Hihetetlen volt belegondolni, hogy 13 emeletnyi mélyen voltunk a felszín alatt, és itt valaha dolgoztak emberek. Az erősebbek, kitartóbban lépcsőn tették meg a felfelé utat is. 

Második megállónk Kolozsvárott volt, ahol septiben tettünk látogatást: Mátyás szülőházának megtekintése után a Szent Mihály templomba menekültünk a rettenetes vihar elől.

         Az utolsó megállónk ismét a Királyhágó volt, majd egyenesen hazafelé indultunk egy újabb hosszadalmas utazáson.

Hazatérve az 5 napos kirándulásról, élményektől, emlékektől telve értékeltük a kirándulást. Prezentációkat készítettünk, melyekbe sok, általunk készített fotó is megjelent. Az előadásunkban beszéltünk arról, hogy mi volt a maradandó élmény számunkra, milyen emlékekkel, tanulságokkal tértünk haza.             

 A Határtalanul pályázat utolsó feladata volt számunkra a 2024. június 13-án megvalósult kirándulás a budapesti Magyarság Háza által szervezett Uránia filmszínházbeli dokumentumfilm megtekintésére. A délvidéki cipész, cipőjavító munkáját és életét bemutató 60 perces film addig kötött le minket, amíg a munkájáról beszélt, ám a férfi magánélete nem volt annyira érdekes. Viszont élmény volt a csodálatos Uránia filmszínház épületének a megtekintése, hiszen nem mindennap lát ilyen szépen díszített épületet az ember.